Ma egy olyan témáról fogunk beszélni, amelyet a biológia eléggé lefed és nagy jelentőséggel bír. Arról van szó oligoszacharidok. Ezek olyan molekulák, amelyek 2-10 monoszacharid-maradékból állnak, és glikozidos kötések kötik össze őket. Ezek az oligoszacharidok sokféle tápanyagban gazdag ételben megtalálhatók, például paradicsomban, tejben, hagymában, árpában, rozsban és fokhagymában.
Ezért ezt a cikket azzal fogjuk szentelni, hogy elmondhassuk az oligoszacharidok összes jellemzőjét, működését és fontosságát.
Főbb jellemzők
Az oligoszacharidok jelentősége az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban kezdődik. És ezeken a területeken nagy figyelmet fordítottak a prebiotikumokban végzett tevékenységére, emészthetetlen anyagok, néhány hasznos anyag a vastagbél baktériumfajainak növekedésének és aktivitásának szelektív stimulálásának köszönhetően. Az újságokat természetes forrásokból és poliszacharidok hidrolízisével állítják elő. Ha növényekből elemezzük, akkor azt látjuk, hogy ezek a glükóz, a galaktóz és a szacharóz oligoszacharidjai, utóbbiak a legelterjedtebbek mind közül. Megtalálhatók a glikoproteineket képző fehérjékhez is kapcsolódva.
A glikoproteinek fontossága abban rejlik, hogy szerepet játszanak a sejtfelismerésben, a lektinkötésben, az extracelluláris mátrixképződésben, a vírusfertőzésekben és az antigéndeterminánsokban. A szénhidrátok összetétele változó. Az oligoszacharidok monoszacharidokból állnak, amelyek lehetnek ketózisok és aldózisok. Ezek cukor típusú szénhidrátok, amelyek számos hidroxilcsoporttal rendelkeznek. A hidroxilcsoportok alkoholcsoportjai lehetnek primer és szekunder egyaránt. Ily módon látjuk, hogy az oligoszacharidokat alkotó monoszacharidok szerkezete ciklikus. Ezek a szerkezetek lehetnek piranóz vagy furanóz típusúak.
Példa erre a glükóz, amely egy aldóz, amelynek ciklikus szerkezete piranóz. Másrészről, a gyümölcsben fruktózt találunk, amely ketózis, amelynek ciklikus szerkezete furanóz. Minden oligoszacharidot képező monoszacharid D-konfigurációjú gliceraldehiddel rendelkezik. Van néhány oligoszacharid, amely emészthetetlen és eltérő konfigurációjú. Az a tény, hogy nem emészthetők, annak a ténynek köszönhető, hogy a készítményt a bélből és a nyálból származó emésztőenzimek sem hidrolizálhatják. Ennek ellenére a vastagbélben található baktériumok enzimjeinek hatására érzékenyek a hidrolízisre.
Az oligoszacharidok összetétele és funkciói
Amint azt a cikk elején említettük, ezek 3-10 monoszacharid-maradékból állnak. Az egyik kivétel, amelyet a kompozíció vizsgálata során találunk, az inulin. Ez egy nem emészthető oligoszacharid, amely több mint 10 monoszacharid-maradékkal rendelkezik. Ha maradványokra hivatkozunk, akkor a vízmolekula eliminálására mutatunk rá, amikor a monoszacharidok között glikozidkötés alakul ki.
A funkciókat tekintve a leggyakoribb diszacharidok vannak, amelyek a szacharóz és a laktóz. Mindkettő olyan energiaforrás, amely segíti a test megfelelő működését. Az emészthetetlen oligoszacharidok néhány funkciója az, hogy prebiotikumok, a baktériumok szaporodásának javítása és a koleszterinszint csökkentése. Ezért remek lehetőség az élelmiszeripar számára, ha javítani akarjuk az emberek egészségét mindennapi életükben.
Mesterséges édesítőszerként is szolgálnak, és kulcsszerepet játszanak a csontritkulásban. Egy másik szempont, amely javítja ezen molekulák minőségét, a cukorbetegség kezelése a bél mikroflóra növekedésének elősegítésével. Ezeknek az oligoszacharidoknak olyan tulajdonságokat tulajdonítottak, mint például a fertőzések és a hasmenés kockázatának csökkentése a patogén flóra csökkentésével és az immunrendszer válaszának javításával.
Számos tanulmány támogatja ezeket a funkciókat, és minden alkalommal, amikor megpróbálunk jobban bevonódni a mindennapi életünkbe.
Az oligoszacharidok típusai
Amikor megpróbáljuk osztályozni ezeket a molekulákat, azt látjuk, hogy feloszthatók közösekre és ritkákra. Az elsők a diszacharidok. A szacharóz és a laktóz a leggyakoribb. A legritkábbak azok, amelyek rendelkeznek ilyennel csak 3 vagy több monoszacharid-maradék található, amelyek nagy része eloszlik a növényekben. A természetben megtalálhatók különböznek az azt alkotó monoszacharidoktól. Így a következő oligoszacharidok találhatók: fruktooligoszacharidok (FOS), galaktooligoszacharidok (GOS); galaktooligoszacharidokból (LDGOS) származó laktulooligoszacharidok; xiloligoszacharidok (XOS); arabinooligoszacharidok (OSA); tengeri moszatból származik (ADMO).
E molekulák osztályozásának másik módja az, hogy felosztjuk őket primer és szekunder csoportokra. Az elsődlegesek a növényekben találhatók, és fel vannak osztva azokra, amelyek glükózon és szacharózon alapulnak. Viszont megvannak a másodlagosok, amelyek az elsődlegesekből alakulnak ki. Az elsődlegesek azok, amelyeket monoszacharidokból és glikozil donorból szintetizálnak egy glikoziltranszferáz segítségével. Erre példa a szacharóz.
A diszacharidok bőségesebbek, és közöttük van szacharóz. A szacharózt glükóz és fruktóz alkotja. Másrészt létezik laktóz, amely glükózból és galaktózból áll. A laktóz csak a tejben található meg. Ma sok olyan ember van, aki laktóz-intoleráns, mert testük nem rendelkezik enzimekkel, amelyek képesek metabolizálni.
Alkalmazások vastagbélrákban
A vastagbélrák megjelenése az életmódhoz kapcsolódik. A hús és az alkohol növeli ennek a betegségnek a megjelenését, míg a rostokban és tejben gazdag étrend csökkenti azt. Ezért elengedhetetlen megtanulni táplálékunkban gazdag és változatos tápanyagokat bevinni. A prebiotikumok racionális használata azon a megfigyelésen alapul a bifidobaktériumok és a laktobacillusok nem képesek rákkeltő vegyületeket előállítani.
Az elvégzett vizsgálatok többségét állatokon, és nem emberen végezték. Kimutatták, hogy a prebiotikumok fogyasztása a vastagbélsejtek és a genotoxicitás jelentős csökkenését eredményezi, hozzájárulva a bélsor működésének növeléséhez.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat az oligoszacharidokról és azok jellemzőiről.